Harmadik hete tapossa Eszter az óvodát, én pedig beálltam a dolgozók sorába. Nem tudtam elképzelni, hogy milyenek lesznek a napok, mert több, mint 5 év gyes után furcsa is volt arra gondolni, hogy a napokat a lányok nélkül töltöm. A másik része, hogy azt gondoltam sok konfliktust szül, ha az ember főnöke a férje.... eddig zökkenőmentesen haladnak a dolgok :)
De aztán szépen belerázódtunk, talán már mondhatom, hogy egy megszokott kerékvágást is ki tudtunk alakítani magunknak.
Tegnap egy új oldalát ismertem meg a mindennapi mókuskeréknek, és el kell mondanom, hogy tényleg örömömet leltem benne :D
Egy felvételen voltunk, ilyenkor télen nagyon aktuális a Velencei-tónál a jéghelyzet. Én pedig stábfotóssá léptem elő. A stábot fotózni is nagyon jó volt, a riportot megörökíteni képekben, de ami még ennél is jobb volt......
.....egy kacsacsalád bújt elő a nád közül, ennivalót kerestek. Hihetetlen közel jöttek hozzám :) Én meg csak kattogtattam és kattogtattam. Nagyon ritkán van ilyen lehetősége az embernek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése